Szülés után gyakran előfordult, hogy a tévét bekapcsolva valamilyen átalakítós, stylistos műsort néztem a TLC-n, vagy valamelyik női adón. Rabul ejtett a jól megkomponált gépezet, amivel átlagos, mondhatni lepukkant nőkből nehézbombázókat varázsoltak. Szép dolog ez, csak a sokadik ilyen műsor után elgondolkoztam, hogy vajon mi történt a 3 gyerekes anyukával, akire 12 cm-es tűsarkakat adtak, másfél órán keresztül lőtték be a haját egy tökéletes borzolt frizurára és 5 színnel árnyékolták a szemét, hogy tökéletes legyen a képen.
Azt gondolom, hogy hazament a 3 gyerekéhez, soha többet nem tudta úgy belőni a haját, mint ott. Mivel senki nem mutatta meg neki a tökéletes árnyékolást, maradt a maximum szempillaspirál, alapozó, rúzs szentháromságánál és beakasztotta a szekrénybe csodaszép kisestélyit amit a műsor végén ráadtak. Maradt minden a régiben. Vagyis nem. Bekeretezve ott volt a csodakép és, hogy egy napra újra Nőnek érezhette magát.
Miben különbözik egy ilyen műsor attól, amit a személyi stylist munkája és amit én is csinálok? A tévé műsorok stylistjai nem azon dolgoznak, hogy egy használható, rád szabott, hozzád alkalmazható ruhatárat alakítsanak ki. Nekik műsort kell készíteni. Olyat, amit a nép megnéz. Amit a szponzor kifizet. Ezért, ha aktuálisan olyan ruhakollekciója van az adott szponzor cégnek, ami rojtos, fordos, virágos, akkor tetszik, nem tetszik azt adják rád. Sőt ha arról szól a dolog, még be is fotóznak egy adott színtípusként, bár nem vagy az. Senkit nem érdekel, hogy neked mi tetszik. Te mit szeretnél. Viszont milyen jól tud mutatni, hogy a ruhatáradat szépen aprólékosan feldarabolják valami csini aprítógéppel.
A jó hír az, hogy a szeméyi stylist nem így dolgozik. Így én sem. Felmérünk. Beszélgetünk. Megnézzük azt, hogy milyen a jelenlegi élethelyzeted. Milyen a munkád. Tömegközlekedéssel vagy autóval közlekedsz. Mik a jövőbeli céljaid. Valójában milyen színtípusba tartozol, milyen színek emelik ki a szemed, az arcod színét. Nem adok rád szuper minit, ha még térdig élő szoknyát sem szoktál hordani. Ez egy közös munka. Én tanácsot adok, határokat feszegetek, irányt mutatok, de soha nem löklek ki a komfortzónádból. Ami a legfontosabb, az ilyen együttműködésnél, hogy a döntés végig a te kezedben van. Ha nem akarod, nem veszed meg azt a felsőt, szoknyát, nadrágot. Nem történik semmi. Nincs düdüm-düdüm zene és megsértődő nagyjelenet. Haladunk tovább…mert ez így normális. A nap végén nem nekem kell majd a közösen vásárolt ruhatárral együtt élnem, hanem neked.
